Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ábel a rengetegben

Február elején végre időt tudtunk szakítani arra, hogy egy hoszú hétvégét Erdélyben töltsünk, részt vegyünk egy vadászaton, és megnézzük Csiga egyik kan testvérét Cifrát, aki ma Ábel névre hallgat.
A vadászaton terrierek és keverék kutyák mellett két erdélyi kopó is részt vett, Bácsi és Ábel, erdélyi barátunk két kutyája. A vadászat meglehetősen eseménytelenül telt, s bár gyönyörű időben, gyönyörű hegyeken, gyönyörű erdőkben sétáltunk, vadat egyet sem láttunk. A legnagyobb kaland egy medve csörtetésének meghallgatása volt.
A két kopó már reggel elment egy disznó után, heted-hét határra, és elő sem kerültek a nap folyamán. A tapasztalt Bácsi a hajtások kiindulópontjánál várt minket este, de a fiatal Ábelnek nyoma sem volt. Hiába hívtuk torkunk szakadtából, nem került elő. Kis kereső csapatunk két felé szakadt. Ketten végigjárták az első hajtás útvonalát, hátha előkerül a kis vadász, ketten pedig autóba ültünk, és a környező tanyákat kerestük fel, megadtuk az elérhetőségeinket, ha véletlenül oda keveredne a kutya tudjanak szólni. Aggódva mentünk haza, de erősen bíztunk abban, hogy előkerül Ábel. Egész este a telefon csörrenéséért izgultunk, de semmi hírt nem kaptunk az elcsavargott kopónkról.
Másnap hajnalban haza indultunk, már a határhoz közeledtünk, amikor Attila barátunk telefonja elért minket. Megvan Ábel! Most megy érte. 30 kilométerrel odébb egy vadászház udvarára keveredett be. A tulajdonos a nyakörvéről olvasta le a telefonszámot és hívta Attilát. Semmi baja! Meg sincs illetődve! Hála az égnek, megúsztuk!

Vissza