Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008. 12. 31.  Újabb alom az Ősi-Vadász kennelben!

Megszületett a D betűs alom – azaz egy szem kis szuka és nem is akárhogyan. 

BoriMég októberben vittük el a szukát fedeztetni és gondosan kiszámoltuk, ha minden jól megy Szentestére, de legkésőbb Karácsony első napjára megérkeznek a kiskutyák.
A félidős ultrahang vizsgálatnál csalódottan láttuk, hogy kevés kölyökre számíthatunk, és a szuka alig kerekedő alakja is ezt igazolta a későbbiekben. A karácsonyi programok szervezésénél türelemre kértük a családjainkat, hiszen a legfontosabb az volt, hogy az ellésnél minden rendben legyen.

Végül aztán mégis minden máshogy alakult. Bori 24-ig semmi jelét nem adta, hogy elleni készülne, így 25-én gond nékül elutazhattunk Karácsonyozni. Siettünk vissza estére, de még mindig semmi... és ez így ment tovább... 26... 27.... 28..... 29...... na végre! Reggelre lement a szuka testhőmérséklete, talán akkor már hamarosan beindul az ellés.
De egész nap semmi. Ez már a 67 nap!
30-án reggel felhívtuk az állatorvosunkat, és be is vittük hamar hozzá egy vizsgálatra. Mivel a hüvely vizsgálat semmit nem mutatott, megnéztük, mi a helyzet a pociban ultrahanggal is. Egy kis szív ott dobogott, de amikor tovább húzta a doki az ultrahangot a másik kupacnál nem látott mozgást – nem volt biztos semmi, de a gyanú belopta magát a szívünkbe... talán már nem él.
A doki javaslatára nem haboztunk tovább – császármetszés lett a dolog vége. 

Az első portré, még a rendelőben.A műtétet végig asszisztáltuk. Amikor a doki kiemelte a méhet, két kezében alig fért el, döbbenten látta, hogy csak egy kölyök van benne – de az kitesz kettőt is. Ezért nem volt másik szívverés, amit másik kölyöknek véltünk az még mindig ez a kölyök volt, csak nem gondoltuk, hogy ekkora is lehet! A kicsi teljesen egészséges volt, szép fehér jegyes kis szuka. Az asszisztens gondosan szárazra törölgette, és melegítő párnára helyezte, míg a doki bezárta Bori hasát. 
A dobozban már biztonságban volt A kicsike eleinte csendben volt, de ahogy átmelegedett megjöhetett az étvágya is. Először csak vinnyogással jelezte hiányérzetét, de pár perc múlva olyan nyüzsgésbe, csúszás-mászásba kezdett, hogy az asztalról nagyon gyorsan egy biztonságos ládába kellett helyezni, mert kis híján lepotyogott. 
Mielőtt hazaindultunk, megbeszéltük az összes teendőnket és azt is, hogy ha Bori magához tért, 1-2 óra múlva már óvatosan alá is tehetjük a kicsit szopni... nagyon vártuk már a percet, mert a kis vakarcsnak egy percre sem állt be a szája. 

Vissza