Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halom!

Pár nappal korábban érkeztek, mint vártuk őket. Éppen az ellető szobát rakosgattuk rendbe, amikor láttuk, hogy Cudar egyre nyugtalanabbul viselkedik. Sebességbe kapcsoltunk, mert nagyon úgy nézett ki, hogy hamarosan elkezdődik az ellés. Nem sokkal azután, hogy Cudar birtokba vehette az elletősarkot, meg is érkezett az első kölyök. Majd szépen egymás után, úgy másfél órás szünetekkel sorban a többi. Reggelre 10 kiskutya mocorgott az alomban, 7 kan és 3 szuka. Szépek, fehér jegyesek, két igazi háromszínű, fehér gallérral, homlokcsíkkal.

Cudar, bár első ellése volt, nagyon ügyesen tisztogatta, nyalogatta a kicsiket. Úgy tűnt minden rendben, a kiskopók szoptak ügyesen, Cudar gondosan vigyázott rájuk, ki sem jött a kölykök közül egész nap: nem evett, nem ivott, nem ürített. Másnap reggelre két kiskutyára a többitől elkülönülve találtunk. Az egyikük már nem élt, a másikban még volt egy kis élet, de hiába melegítettük, egy óra múlva ő is elpusztult. Nem lehetünk biztosak az okokban, de arra gyanakodtunk, hogy Cudar a nagy igyekezetében megnyomhatta őket, és az apróságok számára ez végzetesnek bizonyult. Két kis kan volt az áldozat.

Ezután nagy volt bennünk az aggódás, hogyan fog Cudar boldogulni a feladattal. Szerencsére a következő napokban enyhült benne a feszültség és egyre ügyesebben mozgott a kicsik között. A harmadik napon kezdett el rendesen enni és rövid időre már magától is kijött a kölykök közül. A kicsik is egyre erősebbek lettek, így lassan a mi aggodalmunk is oldódni kezdett. 

 

Két naposan

kolykok_1.jpg